Boldogság...

A boldogság olyan, akár egy kis növény. Hogy milyen növény?  Nincs jelentősége.
Fogsz egy magot, kiásol egy darabka földet, elveted, betemeted. Majd vársz. Napokon, heteken, hónapokon keresztül görnyedsz egy darabka föld fölött és várod a csodát. Minden nap többször kimész. Meglocsolod. Aztán vagy kibújik, vagy nem. És ha kibújik vajon túléli- e a holnapot? Talán igen, talán nem. De ha nem éli túl, vajon miért nem? Talán nem szerette pont azt a darabka földet? Vagy az éghajlatot? Esetleg a növény-szomszédaival gyűlt meg a baja? Ki tudja, talán nem is lényeges, hisz mindig van új esély, ha teremtesz magadnak. Lehet, hogy egy másik növény magjával kell próbálkoznod, vagy többször kell locsolnod, esetleg tápoldatra is szükséged lesz....persze elképzelhető, hogy az égvilágon semmin nem kell változtatnod. Csak bele kell törődnöd, hogy ez egy új esély, egy új élet...